Ahhoz, hogy egy szabvány nyílt szabvány lehessen, 5 és csak 5 feltételnek kell megfelelnie. Ezek közül az 5. (abc-sorrendben) az Open Substitution, közgazdasági nyelven “the market supplies homogeneous or standardised products that are perfect substitutes for each other”.

Itt két egyszerű feltételről van szó:

A kereslet oldali központi szerepek (End-user és Financier) kivételével minden szerepet betöltö szereplőnek deklarálnia kell és be kell tartania A nyílt helyettesítés deklarációját, és

- a helyettesítéseket, tegye azokat bárki, mindenkinek tilos kontrollálnia.

E feltételek azonban az Open Competition feltétellel együtt azt is jelentik, hogy

• a nyílt szabványos piaci termékeknek a lehető leginkább moduláris felépítésűnek kell lenniük, és
• a moduljaiknak ugyancsak nyílt szabványos piaci termékeknek kell lenniük.

Vegyük például a villamos hálózati csatlakozót.

Nevezzük “csatlakozó”-nak a “dugó” + “konnektor” kombinációt.

A csatlakozók szabványosak, és mint ilyenek, (legalábbis technikailag) egymás helyettesítői: nálunk pl. mindegyik 220 Voltot vesz fel és annyit is ad le, mindegyikben van földelés, stb.. Továbbá piacuk jelenleg tekinthető úgy, hogy már ma is a tökéletes versenypiac egyéb jellemzőivel is bír. Ezért a csatlakozók piaca nyílt szabványos, és szabványa nyílt.

Mégse nevezhetnénk magát a csatlakozót nyílt szabványosnak, ha résztermékei, tehát a konnektor és a dugó közül valamelyik piaca nem lenne nyílt szabványos. Ahhoz, hogy a csatlakozó nyílt szabványos termék legyen, a résztermékei mindegyikének is annak kell lennie.

Jelenleg nem kell, hogy a tv-készülékinket vagy a hűtőgépeinket is a konnektor gyártója gyártsa: bármely aljzatba bármely dugót bele tudjuk dugni, együtt tudnak működni. Ezért az elektromos hálózat szolgáltatója nem képes a konnektorok szabványának kontrolljával előnyökhöz jutni az elektromos eszközök piacán.

Ez nem volt mindig így.

Továbbá jelenleg sincs minden területen így. Pl. a mobiltelefonok akkumulátorai kisebb teljesítményt igényelnek, mint amit az elektromos hálózat lead, és a teljesítmény csökkentésének műveletét célszerű a telefonon kívüli transzformátorral (a „töltővel”) végrehajtani. Ez lehetőséget ad arra, hogy a mobiltelefonok gyártói a nyílt szabványos elektromos hálózati dugót a mobiltelefonnal olyan töltő segítségével kössék össze, amely egyelőre nem nyílt szabványos: iPhone töltővel nem tudunk Nokiát tölteni és fordítva. A töltőt kénytelen vagyok ugyanattól a gyártótól vásárolni, mint a telefont.

Ahhoz tehát, hogy egy termék nyílt szabványos legyen, rendszerint nem csak a termék egészére vonatkozó nyílt szabvány kell. Hanem az is, hogy ha a termék particionálható (konnektorokkal és dugókkal, interfészekkel résztermékekre bontható), akkor minden egyes résztermék is nyílt szabványos legyen.

Az Open Competition feltétel pedig jelen esetre vonatkozóan azt jelenti, hogy törekedni kell a lehetséges partíciók valóra váltására.

Védhetők azok a megfontolások, amelyek szerint a felhasználók számára hasznos, ha a termékek nyílt moduláris felépítésűek.

De azok a megfontolások is védhetők, amely szerint nem ezek az elsődleges szempontok:

“The reality is that openness is just an attribute -– it’s not an outcome, and customers buy outcomes. They want the entire solution and they want it to work predictability. Only a tiny minority actually cares about how or why it works. It’s little wonder, then, that the two device families that have won the hearts, minds and pocketbooks of consumers, developers and service providers alike (i.e., BlackBerry and iPhone) are the most deeply integrated from a hardware, software and service layer perspective.”

Olyan nyílt szabványos piacokat kell működtetnünk tehát, amelyek a helyettesíthető résztermékek (a “dugók” és a “konnektorok”) egyszerű összeillesztésével abszolút értelemben is kiváló nyílt szabványos termékek kifejlesztését eredményezik.

Hipotézisünk az, hogy az ilyen értelemben vett nyílt szabványos termékek forradalmasítani fogják mindenekelőtt az informatikát, majd pedig … meglátjuk.