Ahhoz, hogy egy szabvány nyílt szabvány lehessen, 5 és csak 5 feltételnek kell megfelelnie. Ezek közül az 1. (abc-sorrendben) az Open Business Model Choice, közgazdasági nyelven a piaci internalizáltság maximalizálása, azaz a piacon kívülre ható + vagy – hatások, az ún. externáliák minimalizálása.

Ez nehezen teljesíthető követelmény. Miért?

És miért kellene egyáltalán törődni azzal, ha a tevékenységem pozitív hatásai a piacon kívülre terjednek?

És miért lenne megoldás e problémára éppen az Open business model choice?

Nézzünk egy olyan piacot, amely a legtöbb nehézséget veti fel, és amelynek pl. a számítástechnikai piac is része: a tudástermékek piacát.

A tudás eltér a „normális” termékektől, mint pl. a kenyér,

• aminek a fogyasztásából könnyű kizárni a többieket, továbbá
• ami esetében ha fogyasztasz belőle valamennyit, az másé már biztosan nem lehet, és
• amiből ha fogyasztasz, akkor csökken a mennyisége.

Na a tudás — az egészen más. A tudás, mint termék speciális jellemzői a közgazdaságtan (vö.: Foray,2006 , 5. fejezet) szempontjából a következők:

• Nonexcludable: nehéz kizárni másokat a használatából, azaz használatának nehéz a privát kontrollja.
• Nonrival: használata végtelenül kiterjeszthető, anélkül, hogy használata elvenne valamit is belőle. Ha már egyszer megtermeled, és senki sem veszít belőle, ha mindenki használja.
• Cumulative: inputként használható. Használatát nemcsak élvezed, hanem fel is használhatod új ötletek és tudás előállításához.

Ez több problémát vet fel. Szempontunkból a legfőbb egyszerűsítve a következő: ha tudás termeléséből szeretnél élni, valahogyan megoldást kell találnod arra, hogy a tudástermelés hasznából élhess. Ahhoz, hogy a jövőben is legyen motivációd a termelésre, meg kell találni a módját, hogy a múltbeli termelés hasznaiból is részesedj. Ezt az igényt leírhatjuk a motiváció „időkonzisztencia” követelményeként is, és úgy is, hogy azt szeretnénk, ha a tudás egyéni és piaci termelése során a piac „internalizálja a pozitív externáliákat”. Magyarul: ha jót cselekszel másokkal (pozitív externáliák), akkor valahogyan érdemes elérni, hogy mások is jót cselekedjenek veled, hogy érdekedben álljon folytatni (internalizálás) a mások számára hasznos cselekedeteidet.

E probléma megoldására kétféle megoldás, kétféle „business model” született

• az egyik egy ősrégi intézmény (a tulajdon) kiterjesztése új (szellemi) területekre (azaz a „szellemi tulajdonjog” ),
• a másik mostanában alakult ki: a tudományból (a tudományos eredmények nyílt közlése) és a számítástechnikából (open és/vagy free source) terjed kifelé.

• Az egyik úgy próbálja „internalizálni az externáliákat”, hogy a saját tudásod eredményeinek a következményeit kapd vissza ,
• a másik pedig úgy, hogy a saját eredményeidet a közös eredményekhez hozzárakva, részesedj a közös eredményekből.

(A tökéletes versenyhez nem feltétlenül kell a pozitív externáliák teljes internalizálása, vö.: [pdf ]

„Yet, just as the concept of a continuum economy is needed to formalize the idea that individuals have no power to influence market prices, so is it also needed to formalize the corresponding idea that individuals have no power to affect widespread externalities.”)

Mindkét eset elsősorban a lenti táblázat „Hereditary (örökletes)” sorára vonatkozik: elképzelhető pl. hogy egy örökletesen nyílt forráskódú szoftver, a tudás fent említett kumulativitási tulajdonságának köszönhetően, hosszabb távon összességében hasznosabb egy önérdekeit követő agent-nek, mint az „intellectual monopoly” megoldás.

Business models towards internalization of externalities	Proprietary [source]	Open [source]
Hereditary by law (örökletes)	Intellectual Property, or „intellectual monopoly”	GPL-type open product [e.g. Free/libre software]
Nonhereditary (nem örökletes)	„Competition without downstream licensing” [vö.: pdf; ilyen most nem jut eszembe, hogy a valóságban is lenne]	BSD-type open product

Mi a helyzet az ’Open [source]’ nevezetű gyűjtőfogalommal?

Az open source nem feltétlenül korlátozza, hogy egy nyitott, megismerhető forráskódú termék forráskódját hogyan használjuk: egy általam megismerhető, BSD-típusú nyitott forráskódot akár zárt, mások által nem megismerhető forráskódú, saját örökletes intellektuális monopóliumommá is változtathatok.

Az open source mozgalom tehát a forráskód megismerhetőségére, nem pedig a további használatának a módjára helyezi a hangsúlyt. Implicite azt állítja, hogy

fontosabb a forráskód megismerhetősége, mint a nem-örökletesség/örökletesség dilemmájának a meghatározása.

Most jutottunk el a lényeghez

Az open source mozgalom az open source termékek piacáról implicite azt állítja, hogy ha a GPL-típusú és a BSD-típusú termékek piacát gondosan megtervezve „összeeresztjük”, az összességében hasznosabb lesz a közösségnek, mint ha az externáliák „tiszta”, örökletes internalizálása érdekében a BSD-típusú licenszet betiltanánk. (Különösen, hogy a fenti „Competition without downstream licensing” kategória egy első pilantásra kivitelezhetőnek tűnő módszert ír le a Nonhereditary business model-re, és gondolatmenete nem függ a forráskód megismerhetőségétől.)

A nyílt szabvány általunk adott definíciója hasonló, „bevonós” feltételezéssel él.

Ez pedig a következő:

A termékek egymással való helyettesíthetősége (a számítástechnikában: interoperabilitása és portabilitása) fontosabb, mint akár a szabályozás örökletessége, akár a forráskód nyitottsága, akár a kettő együtt. A tökéletes versenyre irányuló gondos tervezéssel összességében több versenyhez juthatunk, mint a tulajdon/open és/vagy a non/hereditary dimenziók kontrollálásával.

Ez egyfajta erősen korlátozott, minimalista, business model-től független együttműködés lenne, kizárólag a nyílt szabvány piacokon való helyettesíthetőség biztosítása erejéig.

OK, a termékek business model-jéről nem feltétlenül kell döntenünk, de

mi lenne a business model-jük maguknak a nyílt szabványoknak?

Megítélésem szerint a logikát „felfelé”, a termékekről a szabványokra ugorva is folytatni kell: az Open Business Model Choice követelménye rájuk is vonatkozik.

Nem kellene megtiltani pl., hogy Stallman kizárólag örökletesen „Free” szabványokon alapuló nyílt szabványos piacokat hozzon létre, le egészen a végfelhasználókig szabályozva azok business model-jét (pl. senki se zárhasson be nyílt forráskódot), ha nem hisz az átfogó GPL-BSD-IPR típusú együttműködés fontosságában, még ebben az erősen korlátozott formájában sem. Feltéve persze, ha a nyílt szabvány követelményeit betartja, és pl. nem akadályozza, hogy mások a GPL alatt kibocsátott szabványai alapján készített termékeket akár proprietary forráskódú termékekkel helyettesítsék.

Ugyanez vonatkozik pl. a Microsoft-ra is: az általa támogatott nyílt szabványos piac megkövetelheti a licenszbirtokosaitól és a végfelhasználóitól azok proprietary business model-jét (pl. senki se nyithasson ki zárt forráskódot). Ugyanúgy feltéve persze, hogy a többi nyílt szabványos piaci feltételt is teljesíti. Pl. nem akadályozza, sőt, a helyettesíthetőségi tesztek teljes specifikációjának a publikálásával elő is segíti, hogy ezek a licenszbirtokosok és végfelhasználók az IPR-típusú szabványai alapján készített termékeket akár GPL forráskódú termékekkel helyettesítsék.

Természetesen egyik sem akadályozhatja, hogy egy, mindkettőnél megengedőbb (nyitottabb?) nyílt szabványos piac a bármelyikük nyílt szabványos piacán forgalmazott termékeket maga is forgalmazza.

Erről részletesebben itt.

Összefog

Nagyobb jót cselekszel másokkal (pozitív externáliák), ha lehetővé teszed a nyílt [forráskódú] és a proprietary [forráskódú] termékek egymással való helyettesíthetőségét [interoperabilitását és portabilitását], mint ha nem teszed lehetővé. Így arra is nagyobb lehetőség nyílik, hogy saját érdekeiket követve mások is jót cselekedjenek veled, és így érdekedben álljon folytatni (internalizálás) a mások számára hasznos cselekedeteidet.