COST -0 Product is on an open standards market

COST -1 Open Standards Compatible

• COST -0 +
• substitutable with min2 COST -0 products

COST -2 Open Standards C & Consistent

• COST -1 +
• partitioned into components +
• all(min2) direct and indirect components of it are COST -1max

COST -3 Open Standards C & C & Coherent

• COST -2 +
• component of min2 COST -2max

COST -4 Open Standards C & C & C & Complete

• COST -3 +
• ???

A nyílt szabvány piacon forgalmazni kívánt (a ‘Szabvány’ kategóriába nem eső) Termékre vonatkozó eredendő (a Termékre bármely nyílt szabványos piacon vonatkozó) feltétel a következő:

A Termék Menedzserének és (minden esetleges) Tulajdonosának

a Termékre vonatkozóan

• explicite és
• visszavonhatatlan módon

úgy kell nyilatkoznia, hogy

ő vagy bárki más

nem alkalmaz és nem alkalmazhat olyan kikötést, amelyet úgy lehetne értelmezni, hogy

• közvetlenül vagy közvetve
• bármely indok alapján
• bármely célból
• bármilyen módon
• bármely jurisdikció alatt
• bárhol
• bármikor

korlátozza vagy akadályozza

a Termék vagy (bármely esetleges, bármely [plug/outlet] oldali) Implementációja

egészének vagy (bármely esetleges) komponensének

a helyettesítését vagy helyettesíthetőségét.

Ezen kívül e piaci Termékekre, a Termékekkel kapcsolatos szerepekre vagy az e szerepeket betöltő szereplőkre vonatkozó más eredendő (minden nyílt szabványos piacra vonatkozó) feltétel nincs;

a ‘Szabvány’-okra vonatkozó feltételeket, és az azokból következő, a Termékekre vonatkozó korlátokat lásd itt.

A Nyílt Szabvány Szövetség javasolt küldetése a nyílt szabvány definíciója és a szabványosítással kapcsolatban betölthető szerepek alapján a következő:

Open Standards Alliance — standard exchange for you

A nyílt szabvány az a tökéletes versenypiac, amelyen a termékeket a szabvány homogenizálja egymás helyettesítőivé, függetlenül különösen attól, hogy az egyes helyettesítő termékeket tulajdonosi vagy nyílt típusú üzleti modellben termelik.

Például a hálózati csatlakozó – a konnektor és a dugó – szabványos, az pedig, hogy a nyilvános paraméterek alapján versenypiaci körülmények között, bárki gyárthat mind szabványos konnektort, mind pedig abba csatlakozó készülékeket, kinyitja a szabványt.

A fogalom

• meglehetősen tág körben, szakpiacoktól függetlenül is használható, ugyanakkor
• közgazdaságtanilag rendkívül konkrét, iránymutató és ellenőrizhető jelentéssel bír, amelynek követelményei részletesen itt, táblázatos összefoglalásban itt találhatók.

Rita GYÍK-ja után nekiálltam a nyílt szabvány definíció tisztázásának, elolvastam ezeket meg a wikipédia cikk hivatkozásokat. És sajnos az a helyzet, h a nyílt szabvány korántsem áll ott letisztultságban, mint a nyílt forráskód. Ötven cikk ha nem is ötven, de több tucat különböző verziót támogat: az egész nincs rendesen szétszálazva.

 

Ezzel több baj van

1. Létrehoztunk egy olyan szervezetet (a Nyílt Szabvány Szövetséget), amelynek a nevében szerepel a ’nyílt szabvány’ kifejezés, de ha megkérdik tőle, mi is az a ’nyílt szabvány’, akkor nagy bajban van: nincs standard definíció az open standardra!

Egyelőre csak az a tiszta és száraz érzés van velünk, amit a nem-open standardokkal ellentétben az open standardokkal kapcsolatban érzünk. Ez viszont nem elég.

Olyan nyílt szabvány definíció nélkül, amit jó szívvel felvállalhatnánk, elég nehéz nyomulni nyilvánosan.

 

2. A másik baj a munkamódszerrel van. OK, általában relese early&often, de ezt mégsem tudod megtenni, ha az egész alapjainak a végiggondolatlanságával és az ezt gyakran ellensúlyozó jószándékú hőbörgéssel van baj.

Úgyhogy nincs mit tenni: nekünk kell definiálnunk a fogalmat, mégpedig lehetőleg úgy, hogy a definíciónk (igen: éppen a miénk!) idővel maga is globálisan is standardnak bizonyuljon. Amit jelenleg a nyilvánosság érdekében tehetünk: a definíció szerkezetének a tisztázása után a részleteket majd nyilvánosan dolgozzuk ki.

 

Miért eltérőek a koncepciók?

A legfontosabb ok az, hogy a szabványok zártsága vagy nyíltsága az üzleti világban többnyire nem etikai, hanem üzletstratégiai kérdés (Varian könyve kiváló bevezetést nyújt a témába, és magyarul is megjelent). Ez nem azt jelenti, hogy ezek az üzletemberek a pénzt az etika elé helyezik, hanem azt, hogy a szabványok nyitottsága számukra nem az etikai fakkba tartozik.

Az információs piacok egy tetszőleges forprofit résztvevője számára kész aranybánya, ha egy kirobbanóan sikeres, pl. forradalmian új típusú  termékével kapcsolatban ő állapíthatja meg, hogy a többi piaci szereplő milyen feltételekkel és hogyan kapcsolódhat a termékhez.

Ezt úgy hívják, hogy ő állapítja meg a de facto standardot. A többi versenyző ilyenkor alkalmazkodik, vagy szabványháborúba kezd (új szabványt dolgoz ki), de valahogyan viszonyulnia kell a sikeres új termékhez.

A de facto standard tulajdonosa alkalmazhat olyan piaci stratégiát, hogy „kinyitja” a szabványt. Ezzel a stratégiával növelheti a piacát: új (eredetileg esetleg a versenytársai inkompatibilis termékeit, vagy még azt sem használó) felhasználókat szerezhet magának. A szabvány kinyitása

• közvetlenül is szerezhet neki új felhasználókat (növeli a bizalmat a forradalmi új termék iránt),
• de közvetetten is: a nyitás azért nem zárja ki, hogy a szabvány kinyitója „zárt” kiegészítő termékeket forgalmazzon.

Ez történt pl. a Sonyval, miután megégette magát a Beta videorendszerrel, amit zártan tartott, és elvesztette a szabványháborút a technológiailag alacsonyabb rendű, viszont nyitottabb VHS-rendszerrel szemben. A CD kifejlesztése után ellenben (a Philipssel együtt) kinyitotta a CD-lemezre vonatkozó szabványokat, és belevágott a kiegészítő termékek, pl. (az akkor még jól „zárható”) CD-lemezek gyártásába.

Namármost. Tegyük fel, hogy tiéd a nyerő termék, és kontrollálod az interfészt (pl. te fejlesztetted ki a váltóáramot, és te mondod meg, h hogyan nézzenek ki a konnektorok). Ha a szabványok kinyitása eredendően csak egy üzletstratégia, nem pedig etika, akkor a szabványokat minden skrupulus nélkül a saját feltételeiddel nyithatod ki. Úgy, hogy a nyitás miatt egy valamivel hegyesebb szelet tortához juss ugyan, de végül egy jóval nagyobb tortából.

Ha viszont a saját megfontolásaid alapján nyitsz, akkor nem csoda, hogy érdektől és stratégiától függően másoktól eltérő nyílt szabvány koncepcióhoz jutsz. Ez alapján elvileg soha nem jutunk olyan nyílt szabvány definícióhoz, amiben egyetérthetnénk.

 

És ez csak a mainstream üzleti álláspont.

Nem beszéltünk azokról,

• akik a nyíltságot a tulajdontól alapvetően eltérő termelési modellként írják le,
• akik szerint a tulajdon elfogadhatatlan etikailag, ill. az információ olyan speciális jószág, amelyre nem alkalmazható a tulajdonjog,
• akik a szerzői jogot ügyesen kicsavarják saját információtulajdon-ellenes etikai álláspontjuk jogi alátámasztására,

…és persze vannak más álláspontok is.

Mivel a szabványok implementáció nélkül nem többek, mint információk, bármelyik álláspont vonatkozhat rájuk. Ez még a fent leírt mainstream üzleti állásponttalansághoz képest is megnehezíti a dolgunkat.

 

Szélsőséges esetben ez a nyílt szabvány 10 vagy 12  pontos definíciójához vezet, amivel az a baj, hogy sohasem tudhatjuk, hogy nem hagytunk-e ki egy 13. pontot.

Lehet pl., hogy a „nyílt lábak” követelménye is beletartozik a nyílt szabvány fogalmába? Ha nem, miért nem? Esetleg maradt benne olyan pont is, ami nem szükséges, csak rokonszenves?

 

Hogyan konstruáljuk a mi definíciónkat?

Feltételezzük, hogy létezik a nyílt szabvány ideája. Megpróbáljuk felfedni. Olyan definíciót találunk, amelyről belátjuk, hogy szükséges és elégséges. Minimalista. Nem követel többet, sem kevesebbet, mint amennyit kell.

A belőle levezetendő követelményeket állandóan össze tudjuk vetni magával a definícióval, ti. hogy tényleg szükségesek-e és összességükben elégségesek-e a definíció teljesítéséhez.

Ha olyan követelményeket találunk, amelyek jobban megfelelnek a definíciónak, akkor verziózzuk a követelményeket. Ha olyan megfogalmazást találunk, amely jobban megfelel az ideának, akkor javítunk azon is.

Ez nem jelenti azt, hogy az eddigi nyílt szabvány definíciókat automatikusan elvetjük. Megtartjuk azokat, amelyek nem mondanak ellent a minimális definíciónknak, és a definíció alapján logikus rendbe rakjuk, típusokba rendezzük őket.

Megmutatjuk, hogyan működhetnek együtt.

Mit kell tisztázni, mielőtt azt mondhatnánk, hogy rendesen megalapoztuk a Nyílt Szabvány Szövetséget?

1. Mik a szabványok és mik a nyílt szabványok?

2. Miért kellenek szabványok, és miért jó, ha ezek a szabványok nyíltak?

3. Mi legyen a Nyissz manifesto-ja?

4. A Nyisszt 25-en alapították: de kik és milyen feltételekkel kerülhessenek be alapítás után?

5. Milyen kérdések merülnek fel gyakran, és melyek ezekre a válaszok?

(Ad1.) Hogy mi a (nyílt) szabvány, az egyrészt definíciós kérdés. Össze kell rakni a már rendelkezésre álló definíciókat a még kikeresendőkkel, és egyetlen, elvileg elfogadható definícióval kell előállni.

Másrészt jogi kérdés: hogyan lehet beilleszteni a kívánatos definíciót a magyar és az uniós jogrendbe?

A munka végeredménye itt nem lehet több egy pársoros definíciónál. Persze nem árt, ha a szövegezés mögött álló megfontolások egy külön dokumentumban követhetők.

(Ad2.) Ez a legterjengősebb feladat. Miért kellenének egyáltalán szabványok? Egyszer találkoztam egy régi ismerősömmel, aki megkérdezte, miért jó az, ha kényszerzubbonyba szorítjuk magunkat a szabványokkal. Egy egészen más ismerősöm is negatívnak érezte a ‘szabvány’ szót, amit a ‘nyílt’ sem ellensúlyoz.

Úgyhogy itt azon kívül, hogy egy csomó mindent összehordunk, egy szépen körülhatárolt, lyukmentes gondolatmenetet is össze kell raknunk.

Ennek a részletes gondolatmenetnek kell lennie egy rövid, kb. kétoldalas változatának is. Nem összekeverendő a

(Ad5.) FAQ-GYIK-kal: ez utóbbi olyan kérdések és válaszok gyűjteménye kell legyen, amiket tényleg sokszor kérdeznek tőlünk. Ezért tetszik Rita GYIK-ja:) most kezdett segíteni a nyissz körül, úgyhogy minden kérdése telitalálat.

(Ad3.) A Nyissz manifesto-ját egyszerűen Collin-Porras checklist-je alapján érdemes elkészíteni (rövid, ötoldalas és egyben jó összefoglalása itt található).

A manifesto négy részének összesen nem szabad többnek lennie, mint 1 db A/4-es oldal.

(Ad4.) Végül a legkényesebb kérdés: ki lehet és ki nem lehet tag? Pontosabban: mit szeretnénk, hogy milyen feltételek teljesítéséhez ragaszkodjon a Szövetség ahhoz, hogy valakit (legyen az természetes vagy jogi személy) a tagjai közé fogadjon? Még pontosabban: akik még nem tagok, milyen tagsági feltételeket meghatározó Szövetségbe lépnének be szívesen?

Ezt a kérdést lehetne tűpontosan:) is feltenni, de szeretném, ha ebbe akkor és csak akkor vágnánk majd bele, amikor az első háromban már előre haladtunk.

A fenti dokumentumok mindegyikét nyilvánosan, mégpedig többnyire itt készítjük el. Azaz nyilvános érvelések és viták alapján.

Azt persze nem tudjuk garantálni, hogy a Szövetség alapítói az itt kialakuló dokumentumokat fogadják majd el a Szövetség alapjaként. Az viszont biztos, hogy megfontoltan és érdemben fognak dönteni róluk.

Mennyi időnk van minderre?

Pár hét. E kérdésekről a Nyissz következő közgyűlése döntést fog hozni. Rajtunk is múlik, hogy a Szövetségből egy újabb pénznyelő automata, vagy az a szilárd pont lesz, amely körül megforgatjuk a világot.