Fontos, hogy a nyílt szabvány fogalmát ne mossuk össze a nyílt
forráskód, vagy a nyílt forráskódú szabvány fogalmával.
A nyílt szabvány fogalmának egyik követelménye éppen az, hogy
szeretnénk versenyeztetni egymással a nyílt és a proprietary típusú
üzleti modellben termelt, egymással helyettesíthető termékeket.
Azt állítottuk, hogy ha a termékektől nem követeljük meg, hogy egy
bizonyos üzleti modellben termeljék őket, akkor érdemes konzisztens
módon eljárnunk a helyettesíthetőségüket szabályozó szabvánnyal
kapcsolatban is. Azaz magára a szabványra is vonatkoznia kell az Open
Business Model Choice-nak.
Ezek szerint nyílt szabvány lehet egy zárt fekete doboz is, ha
interfészei nyilvánosak (és nyilvánosan változtatottak), mégpedig (a
versenypiachoz szükséges egyéb feltételek teljesítésén túl) úgy, hogy
1. bármely interfészéhez egymást helyettesítő termékek kapcsolódhatnak, és
2. az interfészei alkalmasak arra, hogy egymást funkcionálisan
kiegészítő modulokat kapcsoljanak egymáshoz, mint pl. itt.
Lehet, hogy célszerű vagy ideológiailag helyes
O1. a doboz tartalmát is nyilvánosságra hozni (a nyílt szabványt
egyben nyílt forráskódúvá is tenni), sőt, az is lehet, hogy
O2. érdemes megkövetelni, hogy a kapcsolódó termékek is nyílt
forráskódúak legyenek,
de az is lehet, hogy az a célszerű vagy ideológiailag helyes, hogy
P1. a dobozt feketén (zártan) kell hagyni, sőt, esetleg
P2. érdemes lehet azt is megkövetelni, hogy a kapcsolódó termékek is
proprietary forráskódúak legyenek.
E kérdésben nem kívánunk dönteni, ill. nem a mi feladatunk a döntés:
döntsön róla a (verseny)piac.
Összefog
Lehet, hogy szerintünk a forráskódok kinyitása, az “információ
felszabadítása” a helyes. Az is lehet, hogy szerintünk a szellemi
alkotások tulajdonjogi védelme, a “lopás megakadályozása” a helyes.
A mi dolgunk azonban, legalábbis nyílt szabványos kalapunkban, nem
ebben a dilemmában való döntés. Hanem a business model choice
opciójának a nyitva tartása.
És ez is helyes.
This is the English summary of this Hungarian article.
|
The minimal requirements against “Open Standards Rules” (“OSTARs”) regulating open standards, supposed that: - all other requirements below are met - all OSTARs fulfill their own rules for open standards - whatever is not explicitly regulated is permitted |
|
Max agent number |
Max agent information |
Max market permeability |
Max substitutability |
|
Rule-maker (OSTARs-maker, regulating how to fulfill the roles of open standards below) |
Open business model choice: OSTARs can be either [Hereditarily] Open Source, or [Hereditarily] Proprietary Source |
Open but max “FRAND” royalty choice for all of its max partitioned parts (modules) and the whole of it in order to boost competition when actors below are open for control |
Open knowledge: Public, online, real-time, 0cost, 0condition, visualized results of rules to actors fulfilling the different roles, i.e.: Results of - business model choices, - “FRAND” monitoring, - costs monitoring, - plug-side & outlet-side substitutability tests, and all the information to meet them, incl. their public and publicly developed standard specification. |
Open but max “cost+” market entrance & “free disposal” in order to ensure permeability when actors below are open for control |
Declaration and execution of “The Open Substitution Statement”, forbidden to control substitution executed by actors fulfilling these roles |
|
Enforcer |
|||||
|
Proprietor (Open standard proprietor, regulated by Rule-maker) |
Open for control: OSTARs can (non/ hereditarily) regulate the business model of the different actors fulfilling these roles of open standards, or ensure them (non/ hereditary) open business model choice for how to fulfill these roles of open standards |
Open but max “FRAND” royalty choice for all of its max partitioned parts (modules) and the whole of it, otherwise open for control |
Open but max “cost+” market entrance & “free disposal”, otherwise open for control |
||
|
Manager |
|||||
|
Licencee (Open standard Licencee, regulated by Rule-maker or Propietor) |
|||||
|
Implementer |
|||||
|
End-user (Open standard End-user, regulated by Rule-maker, Proprietor or Licencee) |
Forbidden to control substitution executed by actors fulfilling these roles |
||||
|
Financier |
Ahhoz, hogy egy szabvány nyílt szabvány lehessen, 5 és csak 5 feltételnek kell megfelelnie. Ezek közül az 5. (abc-sorrendben) az Open Substitution, közgazdasági nyelven “the market supplies homogeneous or standardised products that are perfect substitutes for each other”.
Itt két egyszerű feltételről van szó:
A kereslet oldali központi szerepek (End-user és Financier) kivételével minden szerepet betöltö szereplőnek deklarálnia kell és be kell tartania A nyílt helyettesítés deklarációját, és
- a helyettesítéseket, tegye azokat bárki, mindenkinek tilos kontrollálnia.
E feltételek azonban az Open Competition feltétellel együtt azt is jelentik, hogy
- a nyílt szabványos piaci termékeknek a lehető leginkább moduláris felépítésűnek kell lenniük, és
- a moduljaiknak ugyancsak nyílt szabványos piaci termékeknek kell lenniük.
Vegyük például a villamos hálózati csatlakozót.
Nevezzük “csatlakozó”-nak a “dugó” + “konnektor” kombinációt.
A csatlakozók szabványosak, és mint ilyenek, (legalábbis technikailag) egymás helyettesítői: nálunk pl. mindegyik 220 Voltot vesz fel és annyit is ad le, mindegyikben van földelés, stb.. Továbbá piacuk jelenleg tekinthető úgy, hogy már ma is a tökéletes versenypiac egyéb jellemzőivel is bír. Ezért a csatlakozók piaca nyílt szabványos, és szabványa nyílt.
Mégse nevezhetnénk magát a csatlakozót nyílt szabványosnak, ha résztermékei, tehát a konnektor és a dugó közül valamelyik piaca nem lenne nyílt szabványos. Ahhoz, hogy a csatlakozó nyílt szabványos termék legyen, a résztermékei mindegyikének is annak kell lennie.
Jelenleg nem kell, hogy a tv-készülékinket vagy a hűtőgépeinket is a konnektor gyártója gyártsa: bármely aljzatba bármely dugót bele tudjuk dugni, együtt tudnak működni. Ezért az elektromos hálózat szolgáltatója nem képes a konnektorok szabványának kontrolljával előnyökhöz jutni az elektromos eszközök piacán.
Továbbá jelenleg sincs minden területen így. Pl. a mobiltelefonok akkumulátorai kisebb teljesítményt igényelnek, mint amit az elektromos hálózat lead, és a teljesítmény csökkentésének műveletét célszerű a telefonon kívüli transzformátorral (a „töltővel”) végrehajtani. Ez lehetőséget ad arra, hogy a mobiltelefonok gyártói a nyílt szabványos elektromos hálózati dugót a mobiltelefonnal olyan töltő segítségével kössék össze, amely egyelőre nem nyílt szabványos: iPhone töltővel nem tudunk Nokiát tölteni és fordítva. A töltőt kénytelen vagyok ugyanattól a gyártótól vásárolni, mint a telefont.
Ahhoz tehát, hogy egy termék nyílt szabványos legyen, rendszerint nem csak a termék egészére vonatkozó nyílt szabvány kell. Hanem az is, hogy ha a termék particionálható (konnektorokkal és dugókkal, interfészekkel résztermékekre bontható), akkor minden egyes résztermék is nyílt szabványos legyen.
Az Open Competition feltétel pedig jelen esetre vonatkozóan azt jelenti, hogy törekedni kell a lehetséges partíciók valóra váltására.
De azok a megfontolások is védhetők, amely szerint nem ezek az elsődleges szempontok:
“The reality is that openness is just an attribute -– it’s not an outcome, and customers buy outcomes. They want the entire solution and they want it to work predictability. Only a tiny minority actually cares about how or why it works. It’s little wonder, then, that the two device families that have won the hearts, minds and pocketbooks of consumers, developers and service providers alike (i.e., BlackBerry and iPhone) are the most deeply integrated from a hardware, software and service layer perspective.”
Olyan nyílt szabványos piacokat kell működtetnünk tehát, amelyek a helyettesíthető résztermékek (a “dugók” és a “konnektorok”) egyszerű összeillesztésével abszolút értelemben is kiváló nyílt szabványos termékek kifejlesztését eredményezik.
Hipotézisünk az, hogy az ilyen értelemben vett nyílt szabványos termékek forradalmasítani fogják mindenekelőtt az informatikát, majd pedig … meglátjuk.
Ahhoz, hogy egy szabvány nyílt szabvány lehessen, 5 és csak 5 feltételnek kell megfelelnie. Ezek közül a 4. (abc-sorrendben) az Open Market, közgazdasági nyelven a maximális piaci átjárhatóság biztosítása.
Ha megengedjük a proprietary termékeket és szabványokat, akkor nem követelhetjük, hogy a tulajdonos ne számolhasson fel költséget a szabvány menedzseléséért, ez azonban maximum költség+ alapú lehet.
Természetesen a menedzselésért kérhető összeg csak maximum: senki nem kötelezi a menedzsert menedzsment-díj szedésére. Pl adományokból is finanszírozható a menedzsment, továbbá a menedzsment funkciójának nyílt szabványos piaci ellátása is megfontolandó, mint minőségjavító és egyben költségcsökkentő eszköz.
A piacról ingyenes a kilépés.
Ahhoz, hogy egy szabvány nyílt szabvány lehessen, 5 és csak 5 feltételnek kell megfelelnie. Ezek közül a 3. (abc-sorrendben) az Open Knowledge, közgazdasági nyelven az agent-ek maximális informáltságának a biztosítása.
Ez a legegyszerűbb feltétel. Minden szereplőnek mindent kell tudnia a többi 4 feltétel teljesüléséről, részletesen:
- Publikus,
- online
- real-time
- költségmentes
- feltétel nélküli
- alkalmasan vizualizált
módon kell a különböző szerepeket betöltő szereplők számára biztosítani az információt az alábbiakról:
- (Open Business Model Choice) a szereplők business-model választásairól,
- (Open Competition) a FRAND-, piaci együttműködés-, és termékmodularizálás-monitoringról,
- (Open Permeability) a piacralépési költségek monitoringjáról, valamint
- (Open Substitutability) a “dugó-oldali” és “konnektor-oldali” helyettesíthetőségi tesztekről, azok specifikációiról (ide értve nem csak publikusságukat, hanem publikus módon való fejlesztésüket is), és eredményeiről.
Ezek az alap-információk.
Ahhoz, hogy egy szabvány nyílt szabvány lehessen, 5 és csak 5 feltételnek kell megfelelnie. Ezek közül a 2. (abc-sorrendben) az Open Competition, közgazdasági nyelven az agent-ek számának a maximalizálása.
Mit jelent az “agent”? Alapfogalomként használjuk; kb. az „efficient cause” értelemben, lefordítva: összefoglaló néven minden, ami cselekvési egységként szolgál, legyen az pl. vállalat vagy egyén.
Ez alapján az agent-ek számának maximalizálása egy adott piacon a következőket jelentheti:
- Jelenti mind keresleti, mind pedig kínálati oldalon a költségek minimalizálását.
Ha megengedjük a proprietary termékeket és szabványokat, akkor nem követelhetjük, hogy a tulajdonos ne kérhessen jogdíjat. A verseny érdekében megkövetelhetjük viszont, hogy a tulajdonos tulajdonát “FRAND” feltételekkel használja.
Természetesen a FRAND feltételek alapján a termékért vagy a szabványért kérhető összeg csak maximum: senki nem kötelezi a tulajdonost vagy a nyílt termék menedzserét jogdíj szedésére.
- Jelenti továbbá az agent-szám keresleti vagy kínálati oldali együttműködés (kartell , összejátszás, vagy oligopszónia) általi csökkentésének tiltását, ugyancsak a verseny érdekében.
Minden ilyen együttműködés úgy csökkentené az agent-számot, hogy eddig független agent-ekből a piac szempontjából egyetlen agent-et hoz létre.
- Végül pedig jelenti a piacon szereplő termékek modularizáltságának az elősegítését.
Ahhoz, hogy egy szabvány nyílt szabvány lehessen, 5 és csak 5 feltételnek kell megfelelnie. Ezek közül az 1. (abc-sorrendben) az Open Business Model Choice, közgazdasági nyelven a piaci internalizáltság maximalizálása, azaz a piacon kívülre ható + vagy – hatások, az ún. externáliák minimalizálása.
Ez nehezen teljesíthető követelmény. Miért?
És miért kellene egyáltalán törődni azzal, ha a tevékenységem pozitív hatásai a piacon kívülre terjednek?
És miért lenne megoldás e problémára éppen az Open business model choice?
Nézzünk egy olyan piacot, amely a legtöbb nehézséget veti fel, és amelynek pl. a számítástechnikai piac is része: a tudástermékek piacát.
A tudás eltér a „normális” termékektől, mint pl. a kenyér,
- aminek a fogyasztásából könnyű kizárni a többieket, továbbá
- ami esetében ha fogyasztasz belőle valamennyit, az másé már biztosan nem lehet, és
- amiből ha fogyasztasz, akkor csökken a mennyisége.
Na a tudás — az egészen más. A tudás, mint termék speciális jellemzői a közgazdaságtan (vö.: Foray,2006 , 5. fejezet) szempontjából a következők:
- Nonexcludable: nehéz kizárni másokat a használatából, azaz használatának nehéz a privát kontrollja.
- Nonrival: használata végtelenül kiterjeszthető, anélkül, hogy használata elvenne valamit is belőle. Ha már egyszer megtermeled, és senki sem veszít belőle, ha mindenki használja.
- Cumulative: inputként használható. Használatát nemcsak élvezed, hanem fel is használhatod új ötletek és tudás előállításához.
Ez több problémát vet fel. Szempontunkból a legfőbb egyszerűsítve a következő: ha tudás termeléséből szeretnél élni, valahogyan megoldást kell találnod arra, hogy a tudástermelés hasznából élhess. Ahhoz, hogy a jövőben is legyen motivációd a termelésre, meg kell találni a módját, hogy a múltbeli termelés hasznaiból is részesedj. Ezt az igényt leírhatjuk a motiváció „időkonzisztencia” követelményeként is, és úgy is, hogy azt szeretnénk, ha a tudás egyéni és piaci termelése során a piac „internalizálja a pozitív externáliákat”. Magyarul: ha jót cselekszel másokkal (pozitív externáliák), akkor valahogyan érdemes elérni, hogy mások is jót cselekedjenek veled, hogy érdekedben álljon folytatni (internalizálás) a mások számára hasznos cselekedeteidet.
E probléma megoldására kétféle megoldás, kétféle „business model” született
- az egyik egy ősrégi intézmény (a tulajdon) kiterjesztése új (szellemi) területekre (azaz a „szellemi tulajdonjog” ),
- a másik mostanában alakult ki: a tudományból (a tudományos eredmények nyílt közlése) és a számítástechnikából (open és/vagy free source) terjed kifelé.
- Az egyik úgy próbálja „internalizálni az externáliákat”, hogy a saját tudásod eredményeinek a következményeit kapd vissza ,
- a másik pedig úgy, hogy a saját eredményeidet a közös eredményekhez hozzárakva, részesedj a közös eredményekből.
(A tökéletes versenyhez nem feltétlenül kell a pozitív externáliák teljes internalizálása, vö.: [pdf ]
„Yet, just as the concept of a continuum economy is needed to formalize the idea that individuals have no power to influence market prices, so is it also needed to formalize the corresponding idea that individuals have no power to affect widespread externalities.”)
Mindkét eset elsősorban a lenti táblázat „Hereditary (örökletes)” sorára vonatkozik: elképzelhető pl. hogy egy örökletesen nyílt forráskódú szoftver, a tudás fent említett kumulativitási tulajdonságának köszönhetően, hosszabb távon összességében hasznosabb egy önérdekeit követő agent-nek, mint az „intellectual monopoly” megoldás.
|
Business models towards internalization of externalities |
Proprietary [source] |
|
|
Hereditary by law (örökletes) |
Intellectual Property, or „intellectual monopoly” |
GPL-type open product [e.g. Free/libre software] |
|
Nonhereditary (nem örökletes) |
„Competition without downstream licensing” [vö.: pdf; ilyen most nem jut eszembe, hogy a valóságban is lenne] |
BSD-type open product |
Mi a helyzet az ’Open [source]’ nevezetű gyűjtőfogalommal?
Az open source nem feltétlenül korlátozza, hogy egy nyitott, megismerhető forráskódú termék forráskódját hogyan használjuk: egy általam megismerhető, BSD-típusú nyitott forráskódot akár zárt, mások által nem megismerhető forráskódú, saját örökletes intellektuális monopóliumommá is változtathatok.
Az open source mozgalom tehát a forráskód megismerhetőségére, nem pedig a további használatának a módjára helyezi a hangsúlyt. Implicite azt állítja, hogy
fontosabb a forráskód megismerhetősége, mint a nem-örökletesség/örökletesség dilemmájának a meghatározása.
Most jutottunk el a lényeghez
Az open source mozgalom az open source termékek piacáról implicite azt állítja, hogy ha a GPL-típusú és a BSD-típusú termékek piacát gondosan megtervezve „összeeresztjük”, az összességében hasznosabb lesz a közösségnek, mint ha az externáliák „tiszta”, örökletes internalizálása érdekében a BSD-típusú licenszet betiltanánk. (Különösen, hogy a fenti „Competition without downstream licensing” kategória egy első pilantásra kivitelezhetőnek tűnő módszert ír le a Nonhereditary business model-re, és gondolatmenete nem függ a forráskód megismerhetőségétől.)
A nyílt szabvány általunk adott definíciója hasonló, „bevonós” feltételezéssel él.
Ez pedig a következő:
A termékek egymással való helyettesíthetősége (a számítástechnikában: interoperabilitása és portabilitása) fontosabb, mint akár a szabályozás örökletessége, akár a forráskód nyitottsága, akár a kettő együtt. A tökéletes versenyre irányuló gondos tervezéssel összességében több versenyhez juthatunk, mint a tulajdon/open és/vagy a non/hereditary dimenziók kontrollálásával.
Ez egyfajta erősen korlátozott, minimalista, business model-től független együttműködés lenne, kizárólag a nyílt szabvány piacokon való helyettesíthetőség biztosítása erejéig.
OK, a termékek business model-jéről nem feltétlenül kell döntenünk, de
mi lenne a business model-jük maguknak a nyílt szabványoknak?
Megítélésem szerint a logikát „felfelé”, a termékekről a szabványokra ugorva is folytatni kell: az Open Business Model Choice követelménye rájuk is vonatkozik.
Nem kellene megtiltani pl., hogy Stallman kizárólag örökletesen „Free” szabványokon alapuló nyílt szabványos piacokat hozzon létre, le egészen a végfelhasználókig szabályozva azok business model-jét (pl. senki se zárhasson be nyílt forráskódot), ha nem hisz az átfogó GPL-BSD-IPR típusú együttműködés fontosságában, még ebben az erősen korlátozott formájában sem. Feltéve persze, ha a nyílt szabvány követelményeit betartja, és pl. nem akadályozza, hogy mások a GPL alatt kibocsátott szabványai alapján készített termékeket akár proprietary forráskódú termékekkel helyettesítsék.
Ugyanez vonatkozik pl. a Microsoft-ra is: az általa támogatott nyílt szabványos piac megkövetelheti a licenszbirtokosaitól és a végfelhasználóitól azok proprietary business model-jét (pl. senki se nyithasson ki zárt forráskódot). Ugyanúgy feltéve persze, hogy a többi nyílt szabványos piaci feltételt is teljesíti. Pl. nem akadályozza, sőt, a helyettesíthetőségi tesztek teljes specifikációjának a publikálásával elő is segíti, hogy ezek a licenszbirtokosok és végfelhasználók az IPR-típusú szabványai alapján készített termékeket akár GPL forráskódú termékekkel helyettesítsék.
Természetesen egyik sem akadályozhatja, hogy egy, mindkettőnél megengedőbb (nyitottabb?) nyílt szabványos piac a bármelyikük nyílt szabványos piacán forgalmazott termékeket maga is forgalmazza.
Erről részletesebben itt.
Összefog
Nagyobb jót cselekszel másokkal (pozitív externáliák), ha lehetővé teszed a nyílt [forráskódú] és a proprietary [forráskódú] termékek egymással való helyettesíthetőségét [interoperabilitását és portabilitását], mint ha nem teszed lehetővé. Így arra is nagyobb lehetőség nyílik, hogy saját érdekeiket követve mások is jót cselekedjenek veled, és így érdekedben álljon folytatni (internalizálás) a mások számára hasznos cselekedeteidet.
A nyílt szabvány értelmezésünk szerint az a tökéletes versenypiac, amelyen a termékeket a szabvány homogenizálja egymás helyettesítőivé.
Hogyan lehetne egy szabvány éppen — piac?
Hogy ezt könnyebben elképzelhessük, bontsuk a definíciót kétfelé:
1. Nyílt szabványos piac az a tökéletes versenypiac, amelyen a termékeket szabvány homogenizálja egymás helyettesítőivé.
2. Nyílt szabvány az a szabvány, amely nyílt szabványos piac szabványa.
E két definíció együtt, kicsit hagyományosabb formában, ugyanazt mondja, mint az eredeti kompakt foma: a nyílt szabvány nem csupán olyan szabvány, amely különböző rokonszenves, bár tetszőleges nyíltsági követelményeknek tesz eleget.
- A szabvány nem elég nyílt, ha nem vezet tökéletes versenypiachoz.
- És túl nyílt, ha nem éppen ugyanehhez vezet: pl. a „nyílt lábak” követelménye nem azért nem szerepel benne, mert nem rokonszenves, hanem mert semmi köze a tökéletes versenypiachoz.
Kérdés az, hogy ha a tökéletes versenypiac normatív fogalma hogyan konkretizálódik, ha szabványokkal kapcsolatos mérhető követelményekre fordítjuk:
ahhoz, hogy egy szabványt nyíltnak nevezzünk
- mi kell, és
- mi az, amit nem szabad megkövetelnünk tőle, még akkor sem, ha végtelenül rokonszenves követelmény lenne számunkra?
Ahhoz, hogy egy szabvány nyílt legyen, 5 követelménynek — és kizárólag ennek az 5 követelménynek — kell megfelelnie. Ezek abc-sorrendben a következők:
A fenti linkek alatt találhatók az egyes követelmények kifejtései.
Ez az 5 követelmény nem véletlenül 5, nem pedig 6 vagy 42, és nem véletlenül pont ez az 5. E követelmények a tökéletes versenypiacra vonatkozó (kissé átrendezett) közgazdaságtani követelményeknek felelnek meg, mégpedig rendre a következőknek:
- Max. market internalization (or: minimal market externalities, both + or – ways)
- Max. agent number
- Max. agent information
- Max. market entrance & exit opportunity
- Max. product substitutability
A kifejtés során, a követelmények teljesítése nyilván más korlátokhoz/követelményekhez is vezet. De az biztos, hogy minden további követelménynek illeszkednie kell ezen, a tökéletes versenypiac követelte logikai rendbe.
Több tucat nyílt szabvány definíció létezik . Azt állítjuk azonban, hogy az általunk ajánlott definíció az, amelyik, ha tíz év múlva visszatekintünk a múltra, akkor a legsikeresebbnek bizonyul majd a piacon.
COST -0 Product is on an open standards market
COST -1 Open Standards Compatible
- COST -0 +
- substitutable with min2 COST -0 products
COST -2 Open Standards C & Consistent
- COST -1 +
- partitioned into components +
- all(min2) direct and indirect components of it are COST -1max
COST -3 Open Standards C & C & Coherent
- COST -2 +
- component of min2 COST -2max
COST -4 Open Standards C & C & C & Complete
- COST -3 +
- ???
A nyílt szabvány piacon forgalmazni kívánt (a ‘Szabvány’ kategóriába nem eső) Termékre vonatkozó eredendő (a Termékre bármely nyílt szabványos piacon vonatkozó) feltétel a következő:
A Termék Menedzserének és (minden esetleges) Tulajdonosának
a Termékre vonatkozóan
- explicite és
- visszavonhatatlan módon
úgy kell nyilatkoznia, hogy
ő vagy bárki más
nem alkalmaz és nem alkalmazhat olyan kikötést, amelyet úgy lehetne értelmezni, hogy
- közvetlenül vagy közvetve
- bármely indok alapján
- bármely célból
- bármilyen módon
- bármely jurisdikció alatt
- bárhol
- bármikor
korlátozza vagy akadályozza
a Termék vagy (bármely esetleges, bármely [plug/outlet] oldali) Implementációja
egészének vagy (bármely esetleges) komponensének
a helyettesítését vagy helyettesíthetőségét.
Ezen kívül e piaci Termékekre, a Termékekkel kapcsolatos szerepekre vagy az e szerepeket betöltő szereplőkre vonatkozó más eredendő (minden nyílt szabványos piacra vonatkozó) feltétel nincs;
a ‘Szabvány’-okra vonatkozó feltételeket, és az azokból következő, a Termékekre vonatkozó korlátokat lásd itt.
